A világ két felé robbant. Nem rossz és nem jó, csak az egyik és a másik. A nehéz és a könnyű, a szomorú és a vidám, a viaskodás és a békesség, vagyis nincs is meg a békesség.Mert nincs jó, csak rossz van. A könnyű pont olyan rossz, mint a nehéz. A vidámság pedig olyan mélyre… Tovább »
Ott ült velem a sorstársam, és egyszerűen már nem volt az. Ő szerelmes volt, én nem. Ő tovább lépett, én csak magányra vágytam. Én megcsókoltam, én megbántottam, én kihasználtam, én szörnyű voltam. Ő pedig egyedül maradt a viszonzatlan szerelmesek között. Sosem csókolt még senki így. Finom volt, nem követelőző, nem akaratos, nem önző, csupa… Tovább »
Ültem a fűben. A tóparton. Már épphogy lement a nap, de még kellemes rózsaszínű volt az ég. Az egész napban ez a kedvenc pillanatom. Amikor majdnem minden. Majdnem sötét. Majdnem világos. Majdnem rózsaszín. Majdnem kék. Majdnem sikerült. Majdnem elrontottam. Majdnem boldog voltam. Ültem a fűben, és néztem a barátim. Annyira jól érezték magukat,… Tovább »
Az első… Az első nap az új suliban. Az első pillanat mikor meglátod, hogy kikkel fogod tölteni a következő 4 évedet. Az első félénk mosoly a leendő legjobb barátodtól. Az első gúnyoldás, amiben azt hitted soha többé nem lesz részed. Az első mikor azt érzed, kirohannál a világodból, az első mikor csalódtál a fényes,új… Tovább »
Én totálisan megértem. Fárasztó, tényleg bele lehet roppanni, és bele lehet őrülni abba, hogy valakiről, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezd. Meddig lehet ebben elmenni? Mi az a pont, amíg kereshetsz neki kifogásokat? Miért kell hónapokon át tűrni, hogy bánt téged mindazok után, amin együtt keresztülmentetek? Meddig lehet azt mondani, hogy nem az ő hibája? Meddig… Tovább »
Hol a bumm? Két m-mel, esetleg hárommal. A bummm. Hol van? Komolyan mikor lesz? Azért születtünk, hol meghaljunk, azért élünk, hogy aztán ne legyünk, azért lehettünk, hogy mi is lehetőséget adjunk. Mégis mikor lesz nagy bumm? Mindennek van tetőpontja. Egy jó filmnek, és rossznak is, egy még jobb könyvnek, és egy még rosszabbnak. Az életben… Tovább »
Annyi rohadt sok dolgom lenne. Beadandók, a nagy vizsgáig már csak két nap, de én még egy tételt sem tudok rendesen. Semmire nem tudom rávenni magam, nem hogy a tanulásra, de még arra sem, hogy valami elmebeteg a valósághoz köze sincs sorozatot nézzek. Egyszerűen nincs erőm semmire. Már a síráson kívül, bár az utóbbi 5… Tovább »
Más lett. Bele sem merek gondolni, hogy nekem is közöm van hozzá. Sosem volt az a mindig vidám lány, volt benne egy kis komolyság. A szívén viselte az emberek sorsát. Amin, a legtöbb ember csak röhögött volna egy jót, ő véresen komolyan tudta venni. Ennek ellenére élvezte az életet, rengeteget nevetett, de csak az igényes… Tovább »
Van valami szép abban, ha az ember folyton egyedül van. Persze sokáig én sem bírnám, ennek ellenére megtudom érteni azokat, akik évek óta egyedül élik az életüket. Sokkal könnyebb, már ha az ember képes elfogadni, hogy mikor nagyon elege van mindenből sincs kihez fordulni. Nem bántanak meg annyiszor, nem kell azon elmélkedni, hogy miért nem… Tovább »
