Én totálisan megértem. Fárasztó, tényleg bele lehet roppanni, és bele lehet őrülni abba, hogy valakiről, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezd. Meddig lehet ebben elmenni? Mi az a pont, amíg kereshetsz neki kifogásokat? Miért kell hónapokon át tűrni, hogy bánt téged mindazok után, amin együtt keresztülmentetek? Meddig lehet azt mondani, hogy nem az ő hibája? Meddig foghatom egy körülményre azt, amit őt tesz velem? Meddig hagyhatom, hogy rajtam vezesse le az összes szart , ami vele történik?
Tulajdonképpen a legnagyobb baj, ha elvakultan szeretünk valakit, hogy hagyjuk hagyd bántson minket, ha épp arra van szüksége. Nem. Ez így nem mehet. Nem hagyhatja senki, hogy olyanért büntessék, amihez még csak távolról sincs semmi köze.
Igazából van ebben az egészben valami rohadt gyönyörű dolog, azt hiszem köze lehet a szerelemhez. De szerelem az, amiben az egyik fél megbántódik? Igazán könnyű, azt mondani, hogy te ezt nem érdemled meg és sétálj el, de én sem teszem, tűröm, és tűröm, mert tudom, hogy most csak ez segít rajta. Vajon lesz valaha, olyan az életemben aki megteszi ugyanezt értem?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: