Megvan mindenem. Egy barát, aki szeret. Egy barát, akit szeretek. Minden lány ezt akarja. És minden fiú valaki álma szeretne lenni. Szóval megvan mindennünk. Olyan sorsfordítóan rendben van minden. Olyan hihetetlenül tökéletes minden. Annyira nagyon, hogy már attól félek mikor ér véget. Amivel tulajdonképpen már tönkre tettem a boldogságot.
Azt hiszem életemben elöször éreztem szeretkezés közben, hogy valaki szeret és ezért akar velem úgy is lenni, úgy teljesen. Nem kevesebb, mint 7 hónapjaba telt elérni, pedig tudom, hogy az eddigiek is mind így törtentek, csak én túlsalgosan féltem észrevenni. Mert mi ijesztőbb van annál, mintha szeretnek!? Az a reteget kérdés merül fel az emberben, hogy miért? Miért érdemli meg? Miért tart még mindig?Mikor rontja el újra? Mit találtak benne, amit szerethet bárki is? Hogy sikerült meglatni benne valamit, ami figyelemre méltó?
Az a reteget kérdés merül fel bennem, hogy hányszor adtam magam oda úgy, hogy nem szívvel-lélekkel voltam jelen? Hányszor bánthattam meg magam a tudtomon kivül? Egyáltalan bánnom?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: