Napsütés

Eleged van mindenből. Hogy a fejed felett mindjárt leszakad az ég. Hogy a legjobb barátnőd lelépett valami fiúval. Hogy mindenki akire vágysz 200 kilométeres határon kívül van. Hogy rossz napod volt. Hogy ez már a sokadik rossz napod volt. Nehéz a táska. Fáj a bokád, mert felvetetd azt a hülye magas sarkút azért, hogy egy kicsit nőiesnek érezd magad. Eleged van abból, hogy bántanak. Akaratlanul is de megteszik. Egy elejtett fél mondat. Esetleg egy rosszakaró szándékosan tipor ismét a földbe. Csak tűrsz és tűrsz.

Mikor végeztél, elindulsz haza. Bedugott a fülhallgatót és kizárod a külvilágot. Csak te létezel és a kedvenc zenéd. Egész nap semmi másra nem vágytál csak, hogy végre egyedül legyél egy kicsit. Leülsz egy padra és csak bámulsz magad elé. Beszívod a már majdnem tavaszi friss levegőt. Nézed az embereket. Mosolyognak, egy szerelmes pár épp elköszön egymástól, és csak úgy szimplán édesek. Te is elmosolyodsz, eszedbe jut mikor valaki így búcsúzott el tőled, mikor valaki alig akart elengedni. Mikor volt kivel együtt mosolyogni. Kisüt a nap, meleg még nincsen, de azért látszik, hogy már próbálkozik.

Aztán hirtelen észbe kapsz. Eltűnik az arcodról a mosoly. Volt, hogy ezekben a pillanatokban csak boldog voltál, süt a nap? Nincs is ennél szebb dolog. Látsz valakit, aki boldog? Rámosolyogsz, mert pontosan tudod te magad is milyen szép az élet. De most máshogy van. Nem szomorú vagy attól, hogy mások boldogok, jó rájuk nézni, de elkeserít, hogy hétköznap délután egyedül ülsz egy padon és csak bámulsz. Nincs semmi dolgod, nincs ,aki várjon rád. Nincs, akinek hiányoznál. Nincs, aki elhívjon, hogy nincs-e kedved találkozni. Nincs, akit érdekel, hogy mi történt veleda világ legrémesebb napján. Nincs, aki reggel kávéval vár. Nincs aki miatt a napsütés is boldogsággal tölt el.